Mesemondó fesztivál-Talemaidnes Görögországból

A három tagú formáció, három görög leány,  egymás szavába vágva mesélnek.Az ember mintha Krétán valamelyik kis falunak egy rozoga padján ülne, és három élesnyelvű asszony lökdösnsé egymást, nincs igazad mert így volt…! Így könnyedén mondanak háromezer éves mitológiát, és nem olyan régen gyűjtött népmeséket. Ha fölkapnak bármilyen hangszert azon játszanak.

/Berecz András gondolatai /

Egy nép lelkének a legtisztább és legmélyebb tükre a mese. A mese, ami először tárja ki képzeletünket, először ad mintákat, példaképeket, egyszóval a mese az, ami kinyitja előttünk a világot. A mese nem ismeri a lényegtelent. Annak minden szava a legigazibb lényeget rejti, éppen ezért, ha egymás meséit hallgatjuk, a leglényegesebb vallomással találkozunk, amit csak egy nép adhat. Minden nép tud valamit, amit a másik nem, s bár minden ember mélyen egyforma, de ahogy rögzíti a valóságot, ahogy formát talál az érzéseinek és gondolatainak, az a legkülönfélébb lehet. Minden ember Isten képmására teremtetett, de vonásaikban mégis különbözők, s a teljes arcot együtt rajzolják ki. Ebben a békétlen világban, ahol töredeznek a kapcsolatok, a mese a legtisztább eszköz, amellyel kultúrák között, népek között hidat lehet építeni. Mi azt szeretnénk, ha a fesztiválon kicsit bele láthatnánk az észt, a perzsa, a görög nép lelkébe, inspirálódhatnánk a meséikből, megpillanthatnánk azokat a világképeket, amiket ezek a mesék kirajzolnak. Éppen ezért mindenki a saját nyelvén, a saját nyelvének dallamán és ritmusán keresztül szól majd hozzánk, hogy tisztán hallhassuk ki belőlük az egyedi harmóniát.

Berecz András, Kossuth-díjas mesemondó