Mesemondó fesztivál-Päär Piret Észtországból

Több mint harminc éve mesélek.Gyermekkorom tele volt mesemondásokkal. Igaz történeteket hallottam anyámtól és apámtól, meséket az egyik bátyámtól, a másik pedig újra elmesélt könyveket. Micsoda luxus!Valószínűleg az is meghatározta a sorsomat, hogy mesemondó legyek.

 Szóval narrálok, edzek és sok más dolgot csinálok, ami a történetekkel és a történetmeséléssel kapcsolatos.Miért? Mert tudom, hogy egy jó történet képes megváltoztatni a világot.Mert tudom, hogy a jó mesemondó feledteti a hallgatót az éhséggel és a szomjúsággal, az aggodalmakkal és a bajokkal, és elvarázsolja történetekkel, hogy a legalacsonyabb lélek felemelkedjen, a büszkeség átadja helyét az alázatnak, a hideg szív pedig úgy olvad, mint a hó májusban.Tartumaaból és az erdőből származom.Tanultam az Erumäe Manor Schoolban, a Puhja Middle Schoolban, a Viljandi Kulturális Iskolában, a Tallinni Állami Konzervatórium Előadóművészeti Tanszékén és a Tallinni Pedagógiai Egyetemen. Összesen 21 év tudományos végzettség és 31 év történetmesélés és képzési tapasztalat.

 A mesemondás a mesterség és az alkotás keveréke, ezért szeretem a középkori kézműves tantervet: hét év inas, hét év vándor, még hét év tanulás és így leszel mester. Mesemondóként azonban úgy tűnik, hogy akkor rájössz, mennyit kell még tanulnod. És új kört kezdesz.Az én részem ebben az életben az volt, hogy a felnőttek észrevegyék, hallgassák és meséljék a történeteket. Ezt úgy tettem, hogy bevezettem a mesemondás és a történetmesélés hagyományát. Főleg felnőtteknek, de szívesen mesélek gyerekeknek is. Szívem az észt népmesék és más nemzetek történetei is, amelyek feledésbe merültek és türelmesen várják az idejüket.

Egy nép lelkének a legtisztább és legmélyebb tükre a mese. A mese, ami először tárja ki képzeletünket, először ad mintákat, példaképeket, egyszóval a mese az, ami kinyitja előttünk a világot. A mese nem ismeri a lényegtelent. Annak minden szava a legigazibb lényeget rejti, éppen ezért, ha egymás meséit hallgatjuk, a leglényegesebb vallomással találkozunk, amit csak egy nép adhat. Minden nép tud valamit, amit a másik nem, s bár minden ember mélyen egyforma, de ahogy rögzíti a valóságot, ahogy formát talál az érzéseinek és gondolatainak, az a legkülönfélébb lehet. Minden ember Isten képmására teremtetett, de vonásaikban mégis különbözők, s a teljes arcot együtt rajzolják ki. Ebben a békétlen világban, ahol töredeznek a kapcsolatok, a mese a legtisztább eszköz, amellyel kultúrák között, népek között hidat lehet építeni. Mi azt szeretnénk, ha a fesztiválon kicsit bele láthatnánk az észt, a perzsa, a görög nép lelkébe, inspirálódhatnánk a meséikből, megpillanthatnánk azokat a világképeket, amiket ezek a mesék kirajzolnak. Éppen ezért mindenki a saját nyelvén, a saját nyelvének dallamán és ritmusán keresztül szól majd hozzánk, hogy tisztán hallhassuk ki belőlük az egyedi harmóniát.

Berecz András, Kossuth-díjas mesemondó